… Még akkor is, ha fáj….A hullafáradtság fájós fajta határán kijelentettem, hogy én többet este sehova és senkihez sem megyek semmi se csinálni, ezután pizsilövés lesz este 10-kor, mert negyed 7-kor felzargat a telefonom. Nos, ez ment is két napig, aztán a harmadik…

Itt is felütötte a fejét a hülyeség, tartjuk az otthon belőtt szintet.- Nem hoztam magammal telefont.- Hm, az jó.- Nem, nem hoztam, hátha lerobbannánk a kocsival. - Yeah, and we gonna throw the cake at his face.- Mi, elbújunk a süti mögött?- Ó, elfelejtettük a papercupot.…

Hétvégén session-change volt, ami azt jelenti, hogy a kölyköket leléptetik reggeli után, és a következő szállítmány csak vasárnap vacsorára érkezik meg. Így úgy döntöttünk, hogy ránk fér némi változatosság, és elkocsikázunk az óceánhoz, Hampton Beach-re. Meg különben…

Vasárnap volt az amerikaiak legnagyobb nemzeti ünnepe, amikor mindenki túlbuzgón hazaszerető lesz. Még jobban, mint előtte volt. Mert itt szinte az összes ember büszke arra, hogy amerikai, büszke arra, hogy ez a félkontinensnyi ország a hazája, büszke a gyalázatosan rövid…

Egyet tuti nem. Nem alszom. Se nem azért, mert annál van jobb program, se nem azért, mert az Arts & Crafts ház felső szintjén lakunk, ahol lent egész nap gyerekek zizegnek, és a faházak hangszigetelése (és hő~) ismeretes. Így délután általában a strandon lógunk. Feltéve…