Itt is felütötte a fejét a hülyeség, tartjuk az otthon belőtt szintet.

- Nem hoztam magammal telefont.
- Hm, az jó.
- Nem, nem hoztam, hátha lerobbannánk a kocsival. 

- Yeah, and we gonna throw the cake at his face.
- Mi, elbújunk a süti mögött?

- Ó, elfelejtettük a papercupot. Mindegy, bemegyünk a Wal-Martba.
- Micsoda? Veszünk szúnyogriasztót?
- Jah, veszünk neked.
- Meg vegyünk varrókészletet is. Úgy szeretek hímezni.

- Miért van Chevrolet kormánya?
- Mert ez egy Chevrolet.
- És a Suburban? Az az alcíme?

- És mennyivel megy egy modellvasút?
- Hát, ha odarakod az arcod, akkor azon nyomot hagy.

Egyik nap sunbutter meg jelly volt ebédre, mert mindig azok után sírnak, ha nem ízlik nekik valami. Így megkapták ipari mennyiségben. Csak utána le kellett vakarni azt az undorítóan ragadós trutymót az edényekről, ami nagyon nem akart lejönni a mosogatógépben. És mivel a két humán érdeklődésű (potenciális) mérnökön volt a sor mosogatásban (naná, hogy az egyik én voltam), megpróbáltuk ironikusra fogni a helyzetet, és ódát írtunk a sunbutterhöz a la Shakespeare (Hamlet + Romeo & Juliet), majd pedig a sunbutter olvadáspontján morfondíroztunk, hátha úgy egyszerűbb lenne eltűntetni a tálakról. Az eredmény valószínűleg a tálak olvadása lett volna, elnézve a sunbutter viszkozitását, ha egyáltalán beszélhetünk ez esetben viszkozitásról.

Íme néhány ok a röhögésre. Ha nem érted, akkor legalább nekünk tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.