Egyet tuti nem. Nem alszom. Se nem azért, mert annál van jobb program, se nem azért, mert az Arts & Crafts ház felső szintjén lakunk, ahol lent egész nap gyerekek zizegnek, és a faházak hangszigetelése (és hő~) ismeretes. Így délután általában a strandon lógunk. Feltéve persze, hogy nincs elképesztő szél, vagy hideg, vagy nem esik. Mert itt az időjárás meglehetősen változékony. Általában éjjel szétfagysz, pulcsi, kapucni a fejeden, hálózsák, pléd, aztán 8-9 fele kezdődik a meleg, ami meg nagyon meleg, így tényleg a strandon a legjobb. Aztán ha lemegy a Nap, ismét jön a jégkorszak. Júliusban meleg van (annak kéne lennie), augusztusban meg ismét szívesen ácsorogsz naphosszat a sütőnél gofrikat forgatva. Ha meg esik, akkor azt úgy csinálja, hogy 15-20 perc felhőszakadás, aztán egy óra napsütés, és ez cirkulál, ami iszonyatos párát eredményez. Tényleg kell ide a szárítógép, pedig először nagyon tiltakoztam ellene. 

Ha nem a strandon lógunk, akkor például lovagolni megyünk. Keresztül az erdőn és a patakon. Nálam Jasper, az almás-deres kissrác a nyerő, jól megértjük egymást. Aztán próbálkoztam bringázással is, de az sajnos nem nagyon fog menni hosszú távon. Egyrészt azért, mert a bringa meglehetősen öreg, le van strapálva, borzasztó nehéz, és csupa rozsda. Másrészt azért nem, mert itt minden csupa domb, up & down, a váltó sem működik persze, és így azért elég nehéz, Beletaposol, végre felérsz, aztán meg visszaüt a pedál, mert száguldoz lefele. Pedig elképesztően szép tájak vannak itt, az út is príma, tehát nagyon jó lenne körbetekerni a helyet. 

Az a heti egy nap, amikor nem kell dolgoznod, a személyes ünnepnapod. Nekem ez keddre esik. Eddig mondjuk egyet sikerült csak megérnem, de már pályázok a következőre. Szóval, fél 9-kor kizargattak a kölykök az ágyból. De azért messze nem fél 7 volt, amint amikor nem ünnepnap van, így nem dünnyögtem emiatt. Bementem valami kajáért a konyhába, és néztem, hogyan dolgoznak a többiek. Valahogy kellemesebb volt, mint csinálni. Aztán jött a ténfergés, netezés, fotózás. Felfedeztem a tábor könyvtárát a relax house-ban. Igaz, nem egy Szabó Ervin Könyvtár, de 100-150 könyv azért van. Ezek közül egyetlen egyet sikerült ismernem, bár a legtöbb valami sci-fi-féleség lehet, ami nem nagyon nem téma. Így arra az egyre lecsaptam (Merle Malevilje). A gond ezzel csupán annyi, hogy nem vagyok egy időmilliomos itt, így bajban leszek vele, mert vagy munka, vagy szórakozás, vagy alvás (nem 1/3 - 1/3 - 1/3 arányban sajnos / szerencsére). Este pedig bementünk 4 sráccal Wolfeboroba, megkaptuk a tábor egyik gépóriását. 6 személyes, 2 sorban 3 fő kényelmesen elücsörög, meg hátul még van egy hodály nagy csomagtér. Cserébe 15 litert kell neki adni 100-on, és a gyorsulás csak nyögvenyelősen megy neki. Bár itt szinte mindenhol 35-40 mph speed limit van. A Városban bementünk A Bárba, ahol összeakadtunk mindenféle fazonokkal. Az egyik csávó nagyapja magyar. Az egyik csaj magyarul akart tőlünk tanulni, de az egyik srác folyamatosan franciául karattyolt neki. Martinnak meg, a puerto ricoi, olasz, fekete, és még nem tudni, milyen származású illetőnek épp szülinapja volt. Aztán A Bár 11-kor bezárt, de ott volt Dave, aki tudta, hogy ilyenkor mi a teendő. Át kell menni a Wolfeboro Innbe, mert az nyitva van sokáig. Át is mentünk. Ott már „komolyabb” dolgokra terelük a szót, így tudtam meg, hogy Martinnal és Dave-vel zeneileg hasonszőrűek vagyunk. Gyorsan soroltam is nekik pár magyar bandát. Hátha. Aztán pár sör után úgy döntöttünk, hogy ezt anyagilag elég nehéz finanszírozni, mert a legolcsóbb sör is 4 dolcsi, ráadásul csak 4 deci. Így hát hazajöttünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.