4-re kint voltunk a reptéren, sőt, rengetegen voltak ott, csak éppen személyzet nem (a parkolóőr is csak 6-ra jön, ne is vegyél jegyet). Check-ineltem 19,1 kg-mal, súlyra nagyon tutin belőttem, csak a térfogattal volt némi probléma, de azon meg segített százx kiló (rá kell csupán ülni pár embernek), meg a remény, hogy a zipzár túléli. Ezután a többi 5 magyarral összeszedtük egymást (szumma 6, 2 csaj + 4 srác), majd irány a nagyvilág közösen.

Első körben Frankfurtba mentünk, onnan meg Bostonban Lufthansaval. Mivel enni kb. senkinek sem sikerült felszállás előtt, így messiásként vártuk a „snacknek” hirdetett táplálékot, csak ezt nem sikerült túlzásba vinniük, ugyanis kaptunk egy egész szendvicset, ami egy szelet toastkenyeret, margarint, sajtot, meg egy szelet sokmagos toastkenyeret jelentett. Hiába, válság van, a magokkal is okosnak kell lenni. Cserébe a margarinnal bántak bőkezűen, abból sok maradhatott. Átszállásra volt 4 óránk. Volt egy köröm a boarding ticketemmel, mert négy darab S betű volt a nevem fölött (a gyanú árnyéka vetült rám). De ez is hamar lement, és az idő alig vánszorgott. De legalább szereztem egy Frankfurter Allgemeinet, mert megadjuk a módját a kultúrának. Nagy nehezen boarding time lett, majd elszakadtam a többiektől, és egy francia-német-svájci-amerikai (?) nő mellé kerültem, aki egész végig vörös borozott, majd szép lassan hátracsorogtam a bandámhoz. Itt is eljött a messiás, kicsit már vállalhatóbb formában. Tipp: kérj vega menüt, és első körben megkapod a kaját, csak neked nem jár meggyes süti meg csoki. Viszont jár egy csomóféle rein pflanzlich Brotaufschnitt. Valamit valamiért. Tipp 2: ha német társasággal mész, és látod a steward(ess)-t, kérj sört, mert mégiscsak Brewed in Germany sört ihatsz, és a németek azért nem olyan rosszak sörben. És közben a kissrácokkal együtt nézheted a Duck Talest meg az Ugly Ducklinget. Szép az élet, ment is az idő. Landolásnál sikerült először a jobb oldalunkra érkezni. De megbocsátottuk, mert tudtunk újítani egy kispárnát meg egy plédet (fejenként persze), ha már ilyesmik kimaradtak a pakkból a térfogatproblémák miatt. Elhagytuk az atomtámadás-gyanús gépet, és irány a non U.S bevándorlási pult: pár kérdés, ujjlenyomat, pár pecsét, és Enjoy your stay. Fogom, ezen nem kell aggódni. A cuccainkat is egyben megkaptuk (ez sokszor nem így van transzatlanti, átszállásos gépeknél: vagy nem egyben, vagy egyáltalán nem kapod meg). Az enyémet nézegette egy indiai család, le is vették a szalagról (maguknak). Innen csupán 3 órányi buszút választott el a végcéltól, és ez volt a legkriminálisabb, ekkor már 20 órája pörgettük az utat. Közel 50 percnyi „Ez az? Nem, majd a következő.” után boldogan zuhantam az ülésre, és aludtam át kb. az egész utat, reménykedve abban, hogy majd csak felrugdosnak, ha idő van. Moultonborough-ban várt ránk a két séf és Liz, aki valami vezetőféleség. Az egyik séf egyik kezében kocsikulcs, a másikban sör. Ő az, akit anytime (!) hívhatsz éjjel, ha elmentél, ittál, és fuvar kéne. Mert ő addigra mérföldekkel messzebb fog járni nálad a sörözésben. Mi Lizre szavaztunk. Ő is őrülten vezet, de 24 óra röpködés és várakozás után nem nagyon tud érdekelni. Útközben Liz is jött a messiás szöveggel. Van itt egy csomó zöldség egy csomóféleképpen elkészítve, jó lesz ez. Ezután házkutatás némi császkálással, majd irány volt Álomország 10 fele. Itt UTC +5 óra van, otthon UTC -1, ami annyit tesz, hogy itt 6 órával van kevesebb, szóval egy ideje fent voltunk. De kaptunk egy nehezítő tényezőt, ugyanis se villany, se meleg víz nem volt a házban. De ez utóbbit a nagy szaki (én) orvosolta, így már csak tapogatózni kellett, megfagyni nem, vagyis nem a zuhany alatt.

A történet folytatódik, maradjatok velem. A következő részben megtudhatjátok, hogy milyen a camp-life. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.